Ismert magyar zsidó sportolókat, sportvezetőket mutatunk be. Az 1937. május 11-én született Rejtő Ildikó, aki 2007-től a Nemzet Sportolója, az egyetlen magyar női vívó, aki egy olimpián két aranyérmet is szerzett. Öt olimpián vett részt, s minden alkalommal legalább egyszer dobogóra állhatott.
Gyerekként gerincferdülése volt, s ezért javasolták, hogy kezdjen vívni. Persze ebben lehet, hogy szerepet kapott testnevelőtanára is, Nyári Magdolna, válogatott vívó volt. Érdekes; később a magyar válogatottban csapattársak is voltak. Tehetsége korán megmutatkozott, ifi éveiben is sorra hozta a remek eredményeket.
Rejtő Ildikó az 1955-ben tűnt fel a budapesti ifjúsági világbajnokságon, amelyen hatodik lett. A következő évben Luxemburgban, majd 1957-ben Varsóban megnyerte az ifjúsági vébét. Némi túlzással Elek Ilonát váltva, 1957-ben került be a felnőtt válogatottba, s ezt követően öt olimpián vett részt, ráadásul mindegyikről hozott haza érmet.
Az 1960-as elsőn, Rómában csapatban második helyen végzett. Négy évvel később, Tokióban viszont mind egyéniben, mind csapatban felállhatott a dobogó tetejére. A következő játékokon csapatban ezüst-, egyéniben bronzérmet nyert. Újabb négy év elteltével Münchenben a csapat megint a második helyen végzett, s majd’ negyven évesen, Montrealban egy csapat bronzzal zárta olimpiai karrierjét. Persze közben sem tétlenkedett, csapatban négy, míg egyéniben egy világbajnoki aranyérmet szerzett, emellett hét ezüstöt és három bronzot őriz vitrinjében, illetve 1970-ben egy BEK elsőséget is begyűjtött. Két alkalommal (1963, 1964) választották az év sportolónőjének, s 1964-ben, majd 1968-tól négy évig lett a legjobb honi női vívó. Egyéniben hat, míg csapatban tizenkét magyar bajnoki címet szerzett, az utolsót 1980-ban, pályafutása záró évében.
Visszavonulása után az Újpesti Dózsa, majd a Budapesti Honvéd technikai vezetője lett. De csak visszatért a pástra és 1995-ben veterán Európa-bajnoki, 1999-ben veterán világbajnoki címet nyert. Megszámlálhatatlan kitüntetés birtokosa.