Elment ismét egy azok a nagy öregek közül, akiknek köszönhetjük, hogy Magyarországon ma lőhetünk feketelőporos fegyverekkel. Kisvárdai István, aki az első volt az elsők között, itt hagyott minket… Emlékezzünk most rá az első magyarországi elöltöltő fegyveres verseny emlékének megidézésével, melyet bizony neki köszönhetünk. A cikk a magyar elöltöltő fegyveres lövészet történetét feldolgozó könyv részlete.
A hazai elöltöltő fegyveres lövészet Komáromban született az 1990-es évek első felében. Kisvárdai István vezetésével itt maroknyi lövész járt át a Duna túlpartjára, hogy a Royal SKK lőterén hódoljon a szenvedélynek. Magát a feketelőporos lövészetet azonban már korábban is ismertük. A történelmi fegyverekkel űzött céllövészet első hazai szakirodalmi említését Horváth Árpád és Kováts Zoltán: A haditechnika évezredei c. könyvében találjuk.
Káldi Gábor az 1990-es évek elején egy ostravai szemszeríjász verseny során tévedt be egy helyi fegyverboltba, ahol meghívták a két héttel későbbi cseh elöltöltő fegyveres országos bajnokságra. A magyar vendéget nagy szeretettel fogadták: „Elkezdték hordani nekem a fegyvereket. Nem számított, hogy fogy a lőpor, csappantyú, lövedék. Én meg csak lőttem, lőttem könyékig kormosan, izgalomtól égő fülekkel, lőttem puskával, pisztollyal, revolverrel, mindennel, amit a barátaink odaadtak. És ők odaadtak szinte mindent, ami akkor a lőtéren található volt. Cseh barátaim legalább annyira élvezték a szituációt, látva örömömet, mint én. Végül csak a sötétedés vetett végett duhajkodásomnak.” – ahogy azt Gábor elmondta egy 2007-ben készített interjúban. Az új élményekkel feltöltődve adott fel apróhirdetést a Gulyás Gábor által szerkesztett Magyar Lövészek Lapjában, melyben kereste a hasonszőrű lövésztársakat. Erre a hirdetésre jelentkezett Komáromból Kisvárdai István, és meg is indult a szervezkedés, hogy itthon is el lehessen sütni legálisan elöltöltő fegyvert.
Istvánék 1993-tól lőttek elöltöltő fegyverrel. Csapatába ismert komáromi lövészek, Lencse Béla fuvarozó, Kocsis József dinnye termesztő és Halász Péter tartoztak. Együtt jártak ki Észak-Komáromba, az ottani fegyverboltba megvenni a fegyvereket, valamint a belevaló lőszerelemeket. Ezt az akkori jogszabályok egyértelműen nem tiltották, így el is kezdtek gyakorolni az almásfüzitői lőtéren, a későbbi komáromi lőtér közvetlen elődjén.
Káldi Gábor írásban fordult a Magyar Sportlövők Szövetségéhez, illetve a Magyar Technikai és Tömegsportok Országos Szövetségéhez, hogy segítsék az új lövészeti ágak elindulását. Az MSSZ nem kívánt foglalkozni a füstösök ügyével, az MTTOSz viszont partnerként viszonyult az új csodabogarakhoz, és felkarolta a füstösöket.
Közben Gábor engedélykérelmet adott be az ORFK-nak feketelőpor és csappantyú lövészeti célú behozatalára, melyet a hatóság szabályozatlanságra hivatkozva elutasított. Ennél sikeresebb volt István, aki engedélyt kért és kapott a helyi hatóságtól, hogy a komáromi Igmándi-erődben lövészversenyt tartsanak. 1995. március 19-én szólalhattak meg először hivatalosan elöltöltő fegyverek hazánkban, ami elindította a ma is tartós sorozatot.
István nem csak az elöltöltő fegyveres lövészet hőse. Edzőként komáromi csapatából világ és Európa bajnok olimpiai sportlövészek kerültek ki. Kitűnő szakember volt, minden bizonnyal a sportlövészet egyik legjobb hazai ismerője.
A teljes megemlékezést ITT olvashatják el:
Forrás: kapszli.hu
